Szemüveges, angol bevándorló, rossz fogakkal, és aki inkább komikusként utal magára, mintsem újságíróként, és a barátom néha falra mászik tőle, mert rá van készerítve, hogy velem együtt nézze. Dalai Lama, Edward Snowden, Stephen Hawking, csak pár név, akikkel eddig karrierje során találkozhatott, és sajátos interjút készíthetett. A neve egyet jelent a minőségi és mély tartalommal, amit mit sem bizonyít jobban, minthogy az HBO saját gyártású műsorának a The Last Week with John Oliver-nek idén februárban kezdik a hatodik évadát. Egy-egy epizód saját bevallásuk szerint hónapokat vehetnek igénybe, ezzel párhuzamosan pedig több témán dolgoznak egyszerre. Személyét mivel sem tudnám jobban jellemezni, mint egy névtelen YouTube kommenttel, amit az egyik videója alatt volt szerencsém olvasni.


„Akkora tökei vannak, hogy a pornósztárok elszégyellhetik magukat mellette.”

Ki is ő, és hogy fogalmazhatnánk meg a John Oliver-hatást?

Az 1977-ben született komikus Cambridge-ben járt iskolába, és egyetemre, ahol angol szakon végzett. Kezdetekben stand-up komikusként bizonyított a közönség előtt, majd miután New York-ba költözött a The Daily Show-ban találta magát, és bemutatkozhatott a tengeren túli közönségnek. Oliver-re jellemző a fanyar humor, amelynek egyik fő forrása a brit kultúrából és saját angol mivolta. 2013-ban már a The Daily Show-t vezette, illetve ezek után egy rövid ideig a The Late Late Show-ban lépett Craig Ferguson helyére. 2014-ben vette kezdetét a Last Week Tonight with John Oliver az HBO-n, amelyet azóta is vezet. Idő közben néhány fimben is vendégszerepelt, mint az érthetetlen Randiguru, vagy az idén mozikba kerülő Oroszlánkirály, ahol Zazu karaktere kölcsönzi a hangját. 2011 óta házas, illetve két gyermeke 2015-ben és 2018-ban látták meg a napvilágot. Elég átlagos és lekerekített életút, nemigaz? Akkor miért is olyan nagy szám?

John Oliver számomra egyfajta patrónusbűbáj vagy totemállat. Sokszor fordult elő, hogy gazdaságtan helyett inkább a videóit néztem, és mikor a nap lement, rájöttem, semmit sem tanultam gazdaságról, de a világról annál inkább.

Last Week Tonight with John Oliver


John Oliver effektus a tengerentúli köznyelvbe visszavonhatatlanul bevonult a műsor egyik 2014-es epizódja nyomán. John Oliver fő témája az említett epizódban a Net Neutrality, magyarul megközelítve a netsemlegesség volt. „A fogalom olyan szabályzásokat jelentett, amelyek megtiltották a netszolgáltatóknak, hogy leállítsák vagy lassítsák a hozzáférést bizonyos tartalmakhoz, vagy fizetség ellenében egyes tartalomszolgáltatókat olyan előnyben részesítsenek, amelynek eredményeként azok a szolgáltatásai másokénál gyorsabban jutnának el a fogyasztókhoz. A netsemlegesség eltörlések ….a legnagyobb netszolgáltatók érdekeit szolgálta volna ki. Az Egyesült államokban hatalmas visszhangot váltott ki.” John Oliver a Net Neutrality a következőképpen írható le.


„Net Neutrality. A két szó, amely több unalmas percet okoz nekünk az angol nyelvben, mint a „featuring Sting.”


Oliver az epizód végén ajánlotta a nézőinek, hogy az FCC (Federal Communications Commission) oldalán fejtsék ki a véleményüket a témával kapcsolatban, ami annyira eredményes és látványos volt, hogy az FCC oldala gyakorlatilag összeomlott. Az intézmény egyszerre összesen 3,7 millió kommentet kapott, amihez hasonlóval nem is találkoztak az intézmény fennállása óta. Az epizód jelenleg 14,5 millió megtekintésnél jár.

Oliver a műsoraiban nem mellőzi a nyílt beszédet semmilyen témában, legyen az közéleti vagy politikai, hazai vagy tengerentúli. Így történt ez tavaly márciusában az alelnök Mike Pence-el, amikor egy egész epizódot szenteltek neki. Oliver a műsor elején leszögezi:

„Ha ma este bárki, aki szimpatizál Pence-el, és nézi a műsort, sajnos nem ígérhetem meg, hogy a műsor végén jó színben fogom feltüntetni, de azt már most leszögezhetem, hogy igenis fogok valami jót mondani vele kapcsolatban, csak higgyenek nekem. Na vágjunk bele...”

"Nagyon unalmas" - Donald Trump


John Oliver minden oldalról élére állította Pence-t, a női egyenjogúsággal, az abortusszal, az amerikai belpolitikával, a homoszexuálisokról alkotott véleményével kapcsolatban, a legtöbbször kemény és súlyos véleményt alkotva, majd eljött az ígért rész. Kiemelte, hogy egy dolgot valóban kedvel benne: a nyusziját. Mike Pence, alelnök nyula Marlon Bundo nevet viseli, saját Instagram oldala, és saját gyerekkönyve is megjelent.
John Oliver kifejtette, hogy a nyúl az egyetlen szerethető dolog, egy olyan emberben, aki egyáltalán nem kedvelhet. Például George Bush, aki annak ellenére, hogy olyan amilyen, zseniálisan fest.


„Valamikor el kell ismerned, hogy igenis van mindenkiben egy olyan dolog, amit kedvelsz benne.”

Oliver visszakanyarodott a gyerekkönyvre, amelyet Marlon Bundo nevével adtak ki, amelyben bemutatják az alelnök nyulának egy napját. A műsorvezető még távolabb ment, és miután bemutatta Pence könyvét:


„Micsoda véletlen, hogy éppen pont mi is kiadtunk egy könyvet Marlon Bundo-ról?! Pár különbség fellelhető, például hogy kockás nyakkendőt visel. Igazából ennyi...Ja és abban, hogy a mi nyuszink meleg, akárcsak az igazi Marlon Bundo.”

A gyerekkönyvek egymás mellett


A gyerekkönyvből befolyt összeg két alapítványhoz került, amelyek az AIDS áldozatainak segítenek. Oliver meggyőzte a nézőket arról, hogy a látszat ellenére ez egy igazi gyerekkönyv, és egy audiókönyvet is rögzítettek olyan szárokkal, mint Jim Parson, Jesse Tyler Ferguson vagy RuPaul. A könyv a kiadás követően bestseller lett, az Amazon listáján első helyén nyitott, az első 150 000 példányt pedig azonnal elkapkodták. Összesen közel félmillió példányt értékesítettek belőle. Mike Pence eredeti könyvéből ugyanerre az időszakra vonatkoztatva megközelítőleg 30 000 példányt vettek meg.

Legnépszerűbb témáit tekintve még egy emlékezetes pillanat jutott nekünk, amikor az amerikai bányászatról beszélt műsorában. Az epizódban előkerült a bányászipar hanyatlása, szóba került a megújuló energiaforrásokra való fókuszálás szükségessége, Trump, a feltűnően nagy elbocsátások számára a bányászaton belül, valamint arra, hogy az így felszabadult munkaerőt milyen módon lehetne átképezni.


Bob Murray, iparos neve az epizód közepén merült fel, és rögtön meg is ragadt bennünk, hiszen Trump-pal való viszonyáról is szó esett. Murray az epizód adásba kerülés előtt közleményben kérte a Last Week Tonight with John Oliver műsorának készítőit, amelyet a műsorban is megmutattak, hogy semmilyen negatív jelzővel ne illessék Mr. Murray személyét, amennyiben pedig ezt megteszik, és negatív fényben tüntetik fel, perelni fognak. Olivernek nem kellett több, a műsor második felében nem kímélte, felhozta a Murray Energy egyik katasztrófáját, mikor egy bányaösszeomlás miatt több ember életét vesztette, és amelyről kiderült, nem földrengés, hanem emberi mulasztás okozta a történteket, valamint mikor egy interjújában Murray elmondása szerint egy mókus beszélt hozzá, és tanácsolta neki, hogy foglalkozzon a bányászattal, és alapítson céget.
A per 2018-ban zárult John Oliver javára.

Ezt megelőzően mi sem volt számára természetesebb, minthogy 2015-ben elutazott Oroszországba, ahol a pánik 48 óráját töltötte el, valamint, hogy interjút készítsen több óra várakozás után Edward Snowden-nel. Mindezek után pedig egy több mint zseniális interjút készített vele, első kérdése pedig a legkézenfekvőbbek egyike volt:


„ Mennyire hiányzik Amerika? ...Elég ha egy eldöntendő kérdéssel megválaszolod, hogy igen nagyon, a legnagyszerűbb ország a világon.”

Az interjú és az epizód az egyik legnézettebb a LastWeekTonight csatornáján, közel 19 millió megtekintésnél jár.
 

„Miért csináltad ezt? „
„Az NSA az adatokat nem használta fel az amerikai állampolgárok ellen, hiába állt rendelkezésükre, ez pedig valamilyen szinten igaz is. A probléma nem ezzel, hanem azzal van, hogy ezekkel az adatokkal kiszolgáltatottá tette az embereket, az állampolgárokat, mert a birtokában voltak...mintha azt mondanák, nézd, itt ez a pisztoly, a fejedhez tartom, de bízz bennem, nem fogom meghúzni a ravaszt.”

 

Hogy miben is rejlik a háromszoros Emmy -díjas John Oliver hatása és karizmája? Erre saját maga is kereste a választ.

„A célunk, hogy megnevettessük az embereket. De nekem nincs sok túl örömöm az életben, hisz angol vagyok… Sosem reflektálnék magamra úgy, mint újságíró, nyilvánvaló, hogy nem vagyok az. Én humorista vagyok. Igazából csak azokat a dolgokat dolgozzuk fel, amiket más nem akar. Mintha maradékot ennénk. De ez így van jól. ”

 

Ha szeretnél még többet olvasni, itt megteheted!